Lost in Translation

“dilettáns reformkapkodás” és “populista ígéretversenyen alapuló látszatpolitizálásban elsikkadnak hazánk valódi problémái”

Fordítsd le 2 percen belül, szorít a határidő. A tartalommal teljesen egyetértek, de ez cirkalmas mint a bakonyi betyárok bajsza. A karmafactory felszólítja a felelősen gondolkodó parlamenti pártokat, hogy fogalmazzanak már végre egyszerűen és közérthetően, mert csak így fordíthatják vissza a politikai diskurzust a teljes agyhalálhoz vezető útról.

Egyszer megkérdeztem egy EU parlamenti tolmácsot, hogy más országok jobboldali és/vagy nacionalista politikusaira is ennyire jellemző-e a sajátságos nyelvezet, de azt mondta, hogy ők általában igen egyszerűen és konkrétan beszélnek. Ezért őrizzük meg nyugalmunkat barátaim. Ezt mondjuk el sokszor egymás után, és garantáltan idegesek leszünk. Sokszor pedig kap egy kis okkult-gnosztikus beütést is a dolog, az igazság a szimbólumokban rejlik, a dolgok mögött valójában a jó és a rossz gigantikus harca folyik, ha csak egy pillanatra nem figyelünk oda, azonnal bejátszik a világvége. Mi vagyunk a kiválasztottak, akik tudják, hogy szuicid hőseink és forradalmaink transzcendens síkon több ízben is fényes győzelmet arattak a gonosz fölött, csak a tények mögé kell látni. A hiteles politikus természetfölötti hatalommal rendelkezik, erkölcsi tartása, az ősök hagyományának tisztelete, és nálunk magasabb szellemi síkon való létezése miatt olyan dolgokat is képes megtenni, amire az egyszerű ember képtelen, olyan dolgok fölött is befolyással rendelkezik, amiről a földhözragadt közgazdászok azt hiszik, hogy lehetlen.

Félreértés ne essék, a másik politikai tömb nyelvhasználatával azért nem foglalkozom, mert szerintem egyáltalán nem ennyire érdekes és jellegzetes. Az útelöeágazódás pedig nem teljesen ehhez a témához tartozik, de ha a linkre kattintasz, figyuzzad a jeltolmács arcát a bal felső sarokban, próbálja arcát élő adásban nem szétröhögni.

Azaz CAT (Computer Aided Translation) eszközök. Míg néhány évvel ezelőtt még versenyelőnyt biztosítottak, most már annyira elterjedtek, hogy azzal okozol magadnak versenyhátrányt, ha nem használod őket. Maga az alapötlet nagyon fasza, de most hogy közel öt éve használom őket, főként Trados-t és SDLX-et, kezdek elgondolkodni, hogy minek adnak ki legalább évente új változatokat, amikor szinte semmivel nem intelligensebb az új verzió mint a régebbi. Az egyetlen dolog amivel frissítésre tudnak kényszeríteni, az abból áll, hogy az új Office változatokkal nem működik a régi fordítóprogram eszköztára. Régi offiszt meg nem tudsz venni új gépekre, azaz ha gépet cserél az iroda/fordító, és legális szoftvert vesz, frissítheti a fordítástámogató rendszerét is.

Az egyetlen kézzelfogható előny, hogy könnyebb táblázatokat és prezentációkat fordítani TagEditor-ban, mint az egyes cellákat és a szövegdobozokat felülírni, meg kiadványszerkesztőből kiszedni és visszarakni a szöveget, áramvonalasítjuk a workflow-t, meg minden, de ezen kívül a háttérrendszer teljesen ugyanaz. A hasonlóságokat semmivel nem kezeli intelligensebben a rendszer, a kreativitást és a szöveg belső kohéziós elemeit pedig úgy ahogy vannak megöli.
Próbálj elolvasni egy használati utasítást digitális fényképezőgéphez, nyomtatóhoz vagy mobiltelefonhoz. Olyanok, mintha robotok írták volna meg. EU-s szövegekről pedig már nem is beszélve.
Gazdasági szempontból persze előnyös, rövidebb határidővel hosszabb fordításokat lehet elkészíteni olcsóbban, mert az egyezésre nem fizetnek, nyilván, a fenntartható fejlődés a termelékenység folyamatos növekedésére épül. A hátulütője a dolognak, hogy rád kényszerítik a használatukat, és nincs kedved korrigálni a régi, esetleg rossz stilisztikájú mondatpárokat, amiket újra és újra felhasználsz. A végén pedig produkálsz egy olyan szöveget, amit már egyszerűen neked sincsen kedved elolvasni, hiányoznak az egymásra utalások, a szöveg íve, szinte minden mondat lóg a levegőben, a fordítás ugyanannyi mondatból áll, mint a célszöveg, és még össze sem tudod vonni vagy szétszedni őket, mert megborul a fordítási memória, és magadnak vagy egy másik fordítónak okozol később nehéz perceket.
A régi IT szövegekben az tetszett, hogy mennyire lelkesen szerkesztették össze a dokumentációt, a fordítások mögött is lehetett érezni a felpörgött technofétisiszta geeket, új termék esetén pedig átnézték az egészet, nem csak kicseréltek néhány mondatot. Most az esetek többségében a fordító nem is látja, nem tudja kipróbálni az eszközt, aminek a kézikönyvét csinálja, én is számtalan esetben kaptam már agyfaszt attól, hogy a koreaiak vagy japánok lefordítanak valamit angolra, és látatlanban kell lokalizálni a rendszert. Ha veszek valami kütyüt, akkor fordítóként általában az eredeti angol dokumentációt nézem meg, és két év EU-s tapasztalat után a közösségi jogszabályokból vagy közleményekből is inkább az eredetire szavaznék.

Délután, miután ezerrel izzadtam a fülkében, azon gondolkodtam, hogy miért nem tudatosítják itthon az előadókban azt, hogy ha egyszer már nemzetközi közönség előtt kell prezentálniuk valamit, akkor:

(1) Ha megvannak előre az előadás diái, akkor küldjék már el a rendezvény előtt a tolmácsoknak, mer’ oké, hogy én ezért kapom a nemkevés pénzt, de gondolom ők meg azért szeretnének előadni, mert az a céljuk, hogy a tartalom átmenjen, és ha nekem nincsenek meg előre a tényszerű és numerikus adatok, és a delikvens ezeket darálja, akkor eléggé sérül az átadott információ teljessége. És a külföldiek mindegyike napokkal előtte (még otthonról) átküldte az előadást. Nem hiszem, hogy a helyiek előző éjjel hegesztették volna össze tömör, csupán a lényegre koncentráló húszharminc oldalas cuccaikat. És ha mondjuk kinyomtatták volna, akkor a hallgatósággal szemben ülő előadói panelnek nem kellett volna fülhallgatóval a fején frenákpálos koreográfiával nyakat tekerni a grafikonok tanulmányozásához;

(2) Ha szólnak előre, hogy csúszás van, és fél órával rövidebb lesz az előadásokra fordítható idő, akkor ne azt csinálják már, hogy elkezdenek reppelni és powerpointban szkreccselnek a laptopon mint Grandmaster Flash, mert még a saját nyelvű hallgatóságuk sem fog érteni nullát sem, nemhogy mondjuk az, aki engem hallgat a fülhallgatón;

(3) Jófejség a magyar nyelvű moderátor részéről, hogy néha megszólal idegen nyelven, de ettől viszont mi kaptunk agyfaszt, mert amikor átváltott angolra, akkor a fülkében csatornát kellett váltani, mert a német tolmácsfülke rólunk relézett, azaz vette az angol szöveg magyar fordítását, és magyar közvetítő nyelvről dolgozott németre. Aztán amikor két mondat után visszaváltott magyarra, akkor megint lázas kapcsolónyomogatások után tudtuk csak folytatni.

(4) Sokan azt hiszik, hogyha elkezdenek rettenet hosszú kimerítő felsorolásokat előadni, illetve szakértelmüket közszemlére téve a minél rövidebb idő alatt minél több elbaszott terminus technicust lenyomni (természetesen a tolmács segédanyag nélkül próbálja követni) című performanszt adják elő, akkor a hallgatóság rángatózni kezd a mentálorgazmustól, és ők ezáltal nemzetközi szintű elismertségre tesznek szert. Ki kell hogy ábrándítsam őket, helyette az van, hogy a célnyelven befigyelnek a “satöbbi”, “további hasonló”, “egyéb” és más általános kifejezések.

(5) Abban a tévhitben élnek, hogy az előadás tulajdonképpen diavetítés írástudatlan arcoknak. Oké, szép ez a retró fíling, meg a vágyódás a tapétán megjelenő vinettu és más mesék után, de még ovis koromban sem szerettem az olyan diavetítést, ahol a mesélő minden diát úgy kezdett el felolvasni, hogy “ide az van írva……”.

Közel tíz éve már hogy elkezdtem fordítani, és számtalan alkalommal üvöltöttem a fejemet fogva egy-egy jól sikerült mondat vagy gondolatmenet lefordításának elviselhetetlen könnyűségétől. Gondoltam, jó ötlet lenne ezeket megosztani és megvitatni a fordítási/tolmácsolási piac jelenlegi trendjeit, munkatapasztalatokat, fordítástámogató eszközöket, stb. Kezdetnek átveszek néhány bejegyzést a másik blogomról, később majd a sablont is átalakítom valami esztétikusabbra. Got it? You *love* whiskey. It's *Suntory* time. OK?